Strasser Brigitta

    Strasser Brigitta (1989) kerámia szobraiban a felsejlő formák, valamint a figurativitás és az absztrakció  határainak elmosása a játék része. A hagyományos formák újraértelmezése, az anyagokkal való kísérletezés egy nosztalgikus vízió képét jelenítik meg egy letűnt kor szépségéről. Az Arcok és Kígyók világa előidézi a 60-70-es évek iparművészeti irányzatait, de megkérdőjelezi annak funkcionális szerepét. A szobrok befejezettek, de mégis vázlatszerűek, ezáltal az idézet könnyed marad, a visszatekintés inspiráció, az alkotás új.